Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Máraival ég és föld között

2016.10.26

„Szindbád hazamegy”. Kétszáztizenegyedik alkalommal. Ezúttal Mezőhegyesre. Pálfy Margit  színművész ugyanis már ennyi alkalommal idézte hallgatósága elé Márai Sándor szellemét. Fontos est. Keresztmetszet ismert és kevésbé ismert Márai versekből, valamint „A négy évszak” prózai epigrammáiból. Élményt nyújt akkor is, ha valaki nem ismeri ezt a heroikus életművet, ha igen, akkor meg még nagyobb. Bár a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének kitüntetettje, Pálfy nem különösebben sztárolt előadó. Tehetségét nem is forgácsolja szét, talmi közönségcsalogató bóvlikkal. És ez, így van jól!

 

Az est négy tételből áll: a művész és az ember vívódása; a honvágy és hazaszeretet; a szerelem és halál; végül a számvetés. Ha az ember mindenen túljutott, mindenség és önmaga: kozmosz és mikrokozmosz. Többek között ezért is találó a választás, a tételek között néhány kísérteties zongora-bagatell, Bartók Mikrokozmoszából. Az aranymetszésben az 1956 tragikumát megörökítő „Mennyből az angyal”, és a nyugati emigráció talán legnagyobb visszhangot kiváltó írása a „Halotti beszéd” című versek.

 

No. 1. Márai – Krúdyként, Szindbádként – mindig velünk van. (Az est címe is erre utal.) Európai emberként békében és háborúban, komoly férfiként és tántorgó öregként, konok kívülállóként és nyílt vallomástevőként, hallgató beszélgetőtársként, vagy bölcselkedő öregként. Mindig, mindenhol, belénk karolva, vagy felrázni akarva gondolataival. A nagyvilág szörnyűségeitől elmenekülni nem tud. „Mi volt ez az álom? Miért fáj úgy, hogy nincs már? Miért kutatok utána? Az ifjúság volt? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy kiraboltak” – kiált fel vádlón a Veszteség című prózaversben. „Szeretnék fix havi fizetést és egy gyereket” – vágja a mindenkori hatalom képébe. Az Ádám indult el így című versében ekként panaszkodik: „Fegyver nélkül és egyedül vagyok”. De hiába a nyomasztó történelem, az elcseszett múlt, a reménytelen jelen és jövő, a Senecával című opuszában már így vértez bennünket: „Élj úgy, hogy holnap meghalsz”, majd: „Hajolj ide: ember vagy! Elfeledted?” Ezt az utolsó sort már kezéből tölcsért csinálva suttogja a nézők felé Pálfy. Süvít a csend. „A gyereknek kél káromkodni kedve.” Istenem. Szembesítették.

 

No. 2. A Mint a hal vagy a néger című versében (prózaversében? – Márainál időnként összemosódnak a határok, lubickol a prózavers műfajában) keserűen mondja: „Hogy én magyar vagyok, mifene más?” A Hazám című prózai epigrammájában (A négy évszak) így vall: „Hazám. Két magánhangzód azonos a halál magánhangzóival. Mert halálos erő vagy, hazám, erő, mely nem bocsát el. Minden te vagy, minden benned van. Megadom magam.” A politikához az írói magatartás felől közeledik: „Az író, aki tagja lesz egy pártnak, eldobta kardját vagy tollát, ahogy tetszik.” Mondatai máig érvényesek, s milyen bölcsen látja író és politika kapcsolatát: „Az író csak egy módon politizálhat: elmondja az igazat az életről, s a hazugsággal, az érzések és az öntudat lustaságával szemben igényérzetre neveli az embereket. Flaubert, a maga módján, folytatta a francia forradalmat, mikor megírta a Bovarynét. Mindenesetre hatékonyabban folytatta, mintha elesik valamilyen barikádon.” Az emigráció első időszakát a Halotti beszéd és a Mennyből az angyal című versek köré építi fel az előadó. Márai inkább regényeivel és egyéb prózai műveivel vált ismertté, verseket alig írt. Költő voltát a Halotti beszéd hitelesíti. A vers fájó hangú vallomás az anyanyelv torzulásáról, az egyéniség és a gyökerek elvesztéséről. A Mennyből az angyal pedig a fájdalom, a harag és a remény verse, alig van párja a ’45 utáni magyar lírában. Szinte hallani a tankok dübörgését. Pálfy Margit tud atmoszférát teremteni. Dinamikus, impulzív, érzelemdús.

 

No. 3. A szerelem és halál tételben a színművész Márai fanyar humorát is megcsillantja: „A virágüzletben sokáig válogattam, s végül egy szál rózsát vettem, mert ez a legelegánsabb s a legolcsóbb. Amíg a növényt csomagolták, ezt mondtam: – Maga a szerelemből és a halálból él, mint a regényírók. Árulja el, melyik a jobb üzlet? A virágárusnő harmatot permetezett a rózsára, s nagyon finoman felelte: – Napjainkban a halál. Uraságod is egy szál rózsát visz az élőknek. Ha meghalt volna a hölgy, legalább tíz dáliát küldene neki.” A négy évszak prózaverseiből több mini portrét is felvillant Pálfy Margit. Krúdy alakját egy száműzött angol úrhoz hasonlítja Márai, aki oldalt hajtott fejjel, őszen és elegánsan üldögél szerkesztőségi „nagyurak” előszobáiban. Műve: a „legnemesebb anyagból készült.” Az arcképet egy személyes emlékkel fejezi be: Krúdy körömollót kér a klozettes asszonytól, és nyesegeti „halványkrémszínűre mosott selyeminge kézelőjének feslett rojtjait.” A Casanova című kis írásában beszél a hős kalandjairól, álarcairól, felnagyított történeteiről, és rájön arra, hogy Casanova a kaland balekje volt, szemfényvesztő, kötéltáncos, aki cinkelt kártyákkal játszott, és végül mindent elárult. Mindent „túlfizetett”, hazugságokkal hódított nőket, de igazán sohasem volt szerelmes. „Keserű szájízzel halt meg, podagrásan, lúdtollal füle mögött, tintás ujjakkal, dideregve és kifosztva.” A Tegezés című versben a lélek kap verbális simogatást Pálfy tolmácsolásában: „A hajad, a kezed, a lábad, a szoknyád, / A szemed, az álmod, a fogad, a nyelved, / A körmöd, a blúzod, a pettyes kabátod, / Szempilláid, szájad, sértett nevetésed, / A kölnid, a cipőd, a melled, a csókod, / Unalmad, bánatos, mosolyod, magányod, / Életem, életed, halálom, halálod.”

 

No. 4. A negyedik tételben az Ének című vers a búcsúzás, a szeretet verse: (Nézd, drága ember, a lelkem vedd el! /...miért feleled rosszkedvűen: nem kell!...) A költeményben hét alkalommal van idősík váltás. Pálfy rendkívül plasztikus módon, egy széken ülve (egyéb kellék, vagy díszlet nincs is a pódiumon), fordul más és más irányba, illetve jelzi testbeszéddel az óramutató aktuális állását. Vibrál a levegő. Az előadó mindvégig betölti a teret, láttat, éreztet, ámulatba ejt. A közönség vele együtt vívódik, kesereg, sír és vágyakozik. A Térképek című mini esszéjében a következőképpen vázolja föl Márai a „szép új világot”: „Most, mikor a történelem újra rajzolja a földrajzot, ideje, hogy az írók is nekilássanak, s megalkossák a lélek új térképeit. Az a Bécs, az a Barcelona vagy Madrid, az a Peking, amelyre emlékeztünk, nincs többé. Valami új és más van helyettök. A lélek térképének határai elmosódnak. Új városok, új emlékcsoportok keletkeznek helyettök. Az író emlékezik és ocsúdik. Mértéket vesz időről, a világról. Emlékdarabokat illesztget. Ez a dolga.” A szigorúan szerkesztett „szindbádi hajóút” a Monológ című verssel zárul:

 

Márai Sándor:

 

Monológ

 

Akarok még hinni az életemben

s a mások életében – akarom,

hogy izmos és erős legyen karom

s földaloljak egy lobogó „igen”-ben.

 

Mert megbocsátottam mindenkinek

s szeretném, hogy nekem is megbocsásson,

ki tetten ért a pózon és csaláson

és ne vádoljon többé senki meg.

 

A múltat én elhordozom magammal

új életemre, mint zsákját a vándor:

hogy éltem egyszer én, Márai Sándor.

 

S emlékeimmel elmotozva élnék,

mert amit érdemeltem rám talált:

kaptam egy életet és egy halált.

 

„The rest is silence.” (A többi néma csend.)

 

a-foto-2014-ben-keszult-palfy-margit-celldomolki-eloadoestjen-forras-www.infocelldomolk.hu.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Utolsó kép


Facebook

Elérhetőség

Szabó Mihály

Mezőhegyes, Május 1 tér 6/4
5820

06(30)445-91-18

mihaly.mszabo@gmail.com


Archívum

Naptár
<< Március >>
<< 2020 >>
Ke Sze Csü Szo Va
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31          


Statisztika

Most: 2
Összes: 137571
30 nap: 4545
24 óra: 187