Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


M. Szabó Mihály: Temetni jöttek, nem dicsérni! (Riport a cukorgyár bezárásáról)

2015.03.20

Ki lesz a következő halálraítélt?

 

a-volt-cukorgyar-epulete--mezohegyes--2007-.jpg

A volt cukorgyár épülete, Mezőhegyesen (2007)

 

Reng a föld Mezőhegyesen, mert a cukorgyár dolgozói úgy érzik, az ő bőrüket viszik vásárra, amikor szerkezetátalakítás címen a Magyar Cukor Rt., illetve az AGRANA 1998 januárjától eladja mezőhegyesi telephelyét a Kabai Cukorgyár Rt.-nek.

 

Bonnay László, a Kabai Cukorgyár Rt. vezérigazgatója pedig egy pillanatnyi kétséget sem hagy afelől, hogy jelenlegi formájában nem működhet tovább a mezőhegyesi gyár, hamarosan be kell zárni a kapuit. Egy 108 éves munkakultúra vész el így egy rövid időn belül, nyomtalanul.

 

Az emberek persze hallottak egyet s mást gazdasági racionalizálásról, a cukoripar ez évi másfél milliárdos veszteségéről, de ezzel még nem lehet befűteni a tél kellős közepén, és ételt sem lehet adni gyermekeik szájába.

 

November 14-e van. Történelmi nap Mezőhegyesen. Miközben tart a tájékoztató a cukorgyári klubházban, ötven-hatvan kisebb-nagyobb csoportba tömörült ember kiabálja kórusban: „Eladtátok a gyárat! Megyünk Európába … koldusnak!”

 

Igaz Imre, a cukorgyár művezetője, akit 27 évet dolgozott le egyfolytában ebben az üzemben, keserűen mondja:

 

– Már régen nem a magyar cukorról van szó. Van itt angol, francia, osztrák érdekeltség, szerintem ők már régen felosztották maguk között ezt a zsebkendőnyi területet.

 

– Mit várnak ettől a tiltakozó sétától? – kérdezem.

 

– Hogy mit? Megmondom. Nos, nem csak ennek a 230 embernek nem fontos a sorsa ebben az országban – hajtja le szomorúan a fejét –, ott volt az ózdiak esete is. Nézze, megmozdulunk, szólnak itt-ott rólunk, a sajtóban is lesz némi visszhang, aztán mindez szépen elcsitul majd. Mi meg itt maradunk a súlyos problémánkkal magunkra hagyva, mi akik itt születtünk, akik itt szeretnénk élni, és talán meghalni is, mert a környéket ismerve, tessék mondani, hova mehetnénk el dolgozni? Orosházára? Békéscsabára? Makóra? Hiszen ezekben a városokban is nehéz a megélhetés!

 

Fischer Bélát, a Magyar Cukor Rt. vezérigazgatóját a képviselő-testületi tájékoztató előtt faggatom az AGRANA álláspontjáról.

 

– Fischer úr! A közelmúltban egy ellenzéki lapban jelent meg az a nyilatkozat, mely szerint az AGRANA nem cukorgyárat, hanem piacot vásárolt. A privatizáció óta eltelt időszakban ugyanis nem hajtottak végre jelentősebb fejlesztéseket, és csökkentették a cukorrépa termőterületét is. Mi erről a véleménye?

 

– Nem tudok a felvetéssel ilyen formában egyetérteni, hiszen az AGRANA egész működése során azt a célt tűzte ki maga elé, hogy megoldja itteni termelési viszonyait. Azt, hogy itt termeljen, itt állítson elő cukrot abból a répából, amely a cukorgyárak szűkebb-tágabb környezetében megterem. És ennek érdekében igenis jelentős mértékben hajtott végre beruházásokat. Hogy ugyanakkor ezek a beruházások nem minden régióra azonos mértékben vonatkoztak, ennek nyilvánvalóan megvannak a maga gazdasági és politikai okai.

 

– Már a november 13-ai budapesti sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a mezőhegyesi és a sarkadi cukorgyár a Kabai Cukorgyár Rt. tulajdonába kerül. Nem mond ez ellent annak, hogy Magyarországon cukortúltermelés van. Nem csak a két Békés megyei gyár bezárásának pillanatnyi elodázása ez a tranzakció?

 

– Én nem vélek ebben semmiféle ellentmondást felfedezni. Magyarországon ugyanis ebben az évben befejeződött a cukoripar privatizációja. Ezzel teljes egészében kirajzolódtak az erővonalak. Kirajzolódott annak a három érdekcsoportnak a hosszú távú együttműködési lehetősége, mely Magyarországon jelen van, és nyilvánvaló, hogy a három érdekcsoport mindegyike a maga területén igyekszik a lehető leggazdaságosabb tevékenységet megszervezni és ellátni.

 

Kassai Béla polgármester éppen a könnyeivel küszködik, mikor megkérdezem tőle, hogyan érintette őt a mai tájékoztató.

 

magyar-cukorgyartas.jpg– Mi úgy tudtuk, hogy 2000-ig nem zárnak be alföldi gyárat – mondja. – Még a múlt héten is beszéltem Fischer Béla vezérigazgató úrral, és akkor sem említett olyat, hogy esetleg a mezőhegyesi gyárat bezárják. Sőt, még azt sem mondta, hogy tárgyalás folyik arról, hogy eladják Kabának Mezőhegyest és Sarkadot. Minderről csak két nappal ezelőtt értesültünk. Azt a határozott kijelentést pedig, ami a mai sajtótájékoztatón elhangzott – tudniillik, hogy a jövő évben bezárják a mezőhegyesi gyárat – ma hallottam először.

 

– Mit tud tenni az önkormányzat a jelenlegi helyzetben?

 

– Szeretnénk, ha a kabai cukorgyár vezetői olyan őszinte beszélgetést folytatnának a cukorgyár dolgozóival, hogy valamennyire meg lehetni nyugtatni az ott dolgozókat. Bízunk abban, hogy szó lehet valamilyen alternatív foglalkoztatási formáról. Sőt, az önkormányzat, a maga lehetőségein belül kedvezményeket is hajlandó biztosítani a vállalkozóknak. 17-én, hétfőn pedig Mezőkovácsházán találkozom Kiss Péter munkaügyi miniszter úrral a Hunyadi Gimnázium fennállásának 45-dik évfordulója alkalmából, ahol Tóth Sándor országgyűlési képviselő úrral közösen szeretnénk ezzel a váratlan helyzettel előállt gondunkat felvetni neki.

 

A nehéz nap után még mindig fülembe csengenek Vaszkó Imre fiatal cukorgyári munkás szavai: „Mikor annak idején (1987-ben) idejöttem dolgozni, azt hittem, innen fogok majd nyugdíjba menni, de úgy látszik ez már nem lehetséges!” Mások viszont még azt is hozzáteszik, ha bezár a mezőhegyesi gyár, a tízezret is meghaladja majd azoknak a száma, akiket keményen érinthet a határ menti gyár bezárása.

 

De ez már egy másik riport témája.

 

(1997)

 

Utóhang (2015):

 

Bezárt cukorgyárak időrendi sorrendben:

 

Ercsi, Fejér megye, 1910-1997

Mezőhegyes, Békés megye, 1889-1997

Sarkad, Békés megye, 1912-1998

Selyp,(Lőrinci), Heves megye, 1889-1999

Sárvár, Vas megye, 1895-1999

Ács, Komárom-Esztergom megye, 1871-2002

Hatvan, Heves megye, 1889-2004

Kaba, Hajdú-Bihar megye, 1979-2006

Szolnok, Jász-Nagykun-Szolnok megye, 1914-2007

Szerencs, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, 1889-2008

Petőháza, Győr-Moson-Sopron megye, 1880-2008

 

Az 1894-től üzemelő kaposvári cukorgyár (Somogy megye) 2008-tól Magyarország egyetlen működő cukorgyára.

 

 

Tetszett? Lájkold a blog oldalát is!

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Utolsó kép


Facebook

Elérhetőség

Szabó Mihály

Mezőhegyes, Május 1 tér 6/4
5820

06(30)445-91-18

mihaly.mszabo@gmail.com


Archívum

Naptár
<< Március >>
<< 2020 >>
Ke Sze Csü Szo Va
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31          


Statisztika

Most: 3
Összes: 122295
30 nap: 6869
24 óra: 252