Karácsony közeledtével feltörnek az emberben a régi emlékek, a gyerekkori ünnepek, az ajándékhalmok a fa alatt, a mézes sütemény illata, az együttlét boldogsága. Eszünkbe jutnak szeretteink, halottaink, akik már nem lehetnek velünk. A karácsony a szeretet ünnepe, az együttlété, a családé. De sokan egyedül vannak. Ők csak kívülről nézhetik mások békés boldogságát.

Adventi koszorú

hej, koszorú, koszorú

nem várni karácsony

a karácsony szomorú

rossz egyedül lenni

úgy érezni, senki nem szeretni

a lélek fázni, dideregni

fácskát sem állítani

minek a mellék

ha a fa… csak egy kellék

még kutyának is jobb tán

ha nincsen benne bolha

ó, ha istenke egyszer megszólalna

ember, adni melléd társat

ki néha megkérdezni

sebed miért vérezni

az ember, cssss… fülelni kezdeni

hallani kicsi szobában

kicsi lányt békésen pihegni

bár huszonöt, járni ő nem tudni

s beszélni, beszélni sem tudni

de arca, az ember arca mása

buta embernek csapni a szájára

lenni gyermeke az igazi társa

ő lenni őrző angyalkája

buta embernek csapni a szájára!

Tetszett? Lájkold a blog oldalát is!