Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Érintések

2016.06.18

Egy a sok alapvicc közül: hegedűművész eltéved a Szaharában, jön egy oroszlán, ijedtében hegedülni kezd, oroszlán leül, hallgatja, másik oroszlán jön, egyre több, mind elmerülten hallgatják, végül odaront egy nagy hím, neki a hegedűművésznek, felfalja. Mire a többi: „Mit csináltál? Volt szíved megölni, mikor olyan gyönyörűen hegedült?” A hím füléhez emeli a mancsát: „Ha?” (Mészöly Miklós)

 

Ágyban, párnák közt?

 

ágyban, párnák közt?

nem, nem… soha

inkább állva

üssön meg a guta

 

vagy szép szeretőm karjaiban

– legyek bármily suta –

ott leljen rám a buta

halál; arasson, ha már

 

éppen arra jár

hogy mikor, miért?

nem érdekel;

vagy mégis? csak a szám beszél?

 

vigyen el, mint a szél

a száraz falevelet?

jó Krisztus Urunk

Rád bízom magam

 

Tündérhegy, 2016. május 31.

 

Ámor

 

szélsebesen jár, mint a gondolat,

suhan, mint porszem a szelek szárnyán,

dühöt ont rám, forrong bennem az indulat

mi az, mi úgy fáj, mi az mi lelkem árnyán

 

ül, mint orvvadász a vadra lesve,

összekulcsolja kezét az este,

mikor áldozatának remeg a teste,

a legeslegjobb pillanatot keresve,

 

űzi, hajtja lelkem, majd bezár, mint a kocsma,

mikor csorgó nyálú, vad férfiak berúgva

pihennek, mint fejen a kucsma?

 

nem tudom én kedves, éppen hogy csak sejtem,

izzó gombostűre tűzve, mint a lepke,

érted légzik, érted, érted minden sejtem

 

Tündérhegy, 2016. május 31.

 

Rácsok

(Virágnak)

 

elengedlek

elengedlek?

el tudlak engedni?

 

bánom is én,

ha sírok

kinevet

ki kinevet

 

lüktet a vérem

fejem mintha

prés alatt lenne

 

akkor is látlak

akkor is, így is

hogy már nem vagy

 

látlak, ha eszembe jutsz

– ha eszembe jutsz

látlak, ahogy rázod

kis játék csörgődet

 

hallom, ahogy

dúdolod édes kis dalod

mit tőlem tanultál

hogy én már nem is tudom

 

álomba ringasd magad?

magányom börtönbe zárt

feszegetem a rácsokat, talán…

 

de elengedlek

elengedlek?

el tudlak engedni?

 

Tündérhegy, 2016. június 6.

 

Egy könyvhét margójára

(Esterházy Péternek)

 

borítsanak fátylat rám

– mondtad

– engem meg esz a bánat –

– lássák –

nem szartad össze a

gatyádat

hasnyálmirigyrák

rakott fészket

Kossuth-díjas testedbe’

most már nem jutok el

egyetlen egy estedre

SEM

 

Tündérhegy, 2016. június 13.

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.