Árnyék a fényben – Szabó Mihály blogja

1990 elején valahol a Mezőhegyesi József Attila Általános Művelődési Központ könyvtára előtt kóboroltam. (Hiába, na! Szeretem a könyveket.) Egyszer csak szóltak, telefonon hívott a főnököm, a tanáriba kellene mennem, egy újságíró van itt: mondjak már valamit a hölgynek a zenéről, a zeneoktatás helyzetéről, ha már annyira kíváncsi rá. Hát mondtam. Egy jó ízűt beszélgettünk. Fotós kolléganőjével még egy furulyaórámra is beültek. Majd néhány zeneiskolai növendéket is megszólaltattak: Fábián Hajnalkát, Krucsó Balázst, Bajusz Évát, Guti Mártát és Sás Pétert. S hogy mi lett a beszélgetés eredménye? Klikk a címre, és megtudják.

Niedzielsky Katalin a Hallgatásért díszsírhely – Az újságíró naplójából című könyve 2014 nyarán jelent meg a Typografika Kiadónál. A kötet válogatás az újságíró legutóbbi években vezetett naplójából, személyes vallomás és publicisztikai gyűjtemény életpályájáról, sorsáról, de egyben fontos kordokumentum is, amelyben a szerző véleménye elválaszthatatlan a tényektől. Saját értékrendjébe, hivatásába, a média és főleg a nyomtatott sajtó társadalmi szerepébe és műhelytitkaiba enged bepillantást egy olyan időszakban, amely a hiteles, minőségi tájékoztatásnak a kínai kulturális forradalom idejét idézi. Ahogyan cikkeivel, könyvével is szeretné elgondolkodtatni az olvasót többek között a szakmai életút és a család kapcsolatáról, az írás jelentőségéről, az alkotók felelősségéről, a tudás, a műveltség, az erkölcs, a tisztesség, az igazság fontosságáról, a közösség, a szeretet erejéről abban a világban, ahol értékrendünk szerint kellene élni.

Szabó Mihály tanár úrral tavaly ősszel ismerkedtem meg közelebbről. Ekkor Mezőhegyesen egy „helytörténeti sétán” vettem részt, ő volt az idegenvezetőnk. Lenyűgöztek ismeretei a városról, tősgyökeres mezőhegyesinek véltem akkor. Pedig tíz éve sincs annak, hogy itt él.

Lírai tenor. A világon egyedülálló abban, hogy Mozart Varázsfuvolájában nem csak énekli Tamino szerepét, de a versenymű nehézségű fuvolaszólamot is maga játssza. Érzékeny, szenzibilis alkat Laczó András. Interjúnkat csak második nekifutásra sikerül befejezni. Félti a hangját. „Ha sokat beszélek, a hangom rovására megy – mondja –, pedig ha lehet, itthon még szebben kell énekelni, mint máshol.” A napokban szülővárosában, Mezőhegyesen adott nagyszabású hangversenyt Szabó István lantművésszel a Szent György plébániatemplomban, a honfoglalás 1100. és a templom felszentelésének 150. évfordulója alkalmából.

Alig több mint tíz tucat esztendeje, hogy Kozma Ferenc elment, a magyar lótenyésztésben elért eredményei azonban elévülhetetlenek maradnak. Csendben ünneplőbe öltöztetjük szívünket, s munkálkodunk az általa választott jelmondat szerint: „Spes alit agricolas” – a földműves éltetője a remény –, mert a reményre mindig szükség van!

ha mondtad, miért mondtad

ha meg nem, hát mért nem: szeretsz!

ha mondtam, miért mondtam

ha meg nem, hát mért nem: keress!

Március első szombatján nyolcadik alkalommal rendezték meg a mezőhegyesi Centrál Étteremben – hogy az est háziasszonyát: dr. Sásné Balda Dorottyát idézzem – a hóvirágos, tavaszváró bált, vállalkozóknak és nem vállalkozóknak. Somogyi József egykori ötletgazda rövid megnyitója és Antali Zoltán tánctanár pohárköszöntője után Buch Tibor színész, énekes, íjász, lovas és bonviván szórakoztatta a nagyérdeműt. Szóval, jó kis este volt. Elvoltunk, mint a befőtt.

1931. november 29-én, vasárnap este Espersit feleségével bejött Mezőhegyesre moziba. Előadás közben, este tíz óra tájt, hirtelen érte a halál. „Egy jajszó, egy hang nélkül lehanyatlott a feje, a szíve megállott…” – írta a Makói Friss Újság 1931. december 1-jei száma. A mozi közönsége észre sem vette a tragikus eseményt.

Árpi bácsitól tudom azt is, hogy a szarvas összetett szó (legyen az város, vagy erdők királya), hogy Dzsi Bi Só nőalakjaiban annyi az erotika, mint a vasúti menetrendben, és hogy a párhuzamosok néha már a végtelen előtt is össze-összetalálkoznak (bár könnyen meglehet, hogy ezt csak valamelyik görög matematikustól újította).

Mezőhegyesen a mai Zala György lakótelep a rendszerváltozásig a Sziklai Sándor lakótelep nevet viselte. „Előttem a Magyar Életrajzi Lexikon második kötete, és kedvenc hetilapom, az Új Tükör 1989. június 4-i száma. (Áldozat, vagy gyilkos volt-e Sziklai Sándor?)