Árnyék a fényben – Szabó Mihály blogja

„Először a betegeket és a disztrófiásokat szállították haza, főleg a debreceni Pavilon laktanyába. Persze nemzetközi botrány lett a dologból, mert mire Jaksinán keresztül Debrecenbe értek volna, a hadifogoly szállítmányok nagyobb része elpusztult. Hozhatták a koporsót a hozzátartozók.”

„Vacsora… az tényleg nem volt, (voltak olyan dolgok, amiben nem hazudtak), reggel meg kísért az őr a karcerbe. De nemcsak én voltam ám ott, voltunk ott fene tudja hányan… az egyik ezért, a másik azért. Meztelenre vetkőztettek, és úgy löktek be bennünket abba a jégverembe. Hát képzelheti, hogy cseppet sem aludtunk, csak szaladgáltunk, mint az eszementek, mert másképp tán olyan bajt kapott volna az ember, hogy soha nem keveredik ki belőle.”

„Dolgozni általában környéken dolgoztunk. a tengerparton volt egy nyaralórész. Angol, francia meg más nemzeti külügyminisztériumok üdülői. Ezek egy része a háború alatt teljesen tönkre ment. Ezeket az épületeket kellett rendbe hozni. De dolgoztunk fakitermelésnél, szőlőtelepítésnél is. Méteres vasakat kellett a köves talajba verni. Az így keletkezett lyukakba robbanóanyagot tettek és fölrobbantották. Az öbölből kellett földet hordani. Csak ezután kezdődhetett a szőlőtelepítés.”

A Szent István napi ünnepség keretében többek között az Exotic együttes egykori frontembere: Sipos F. Tamás is Mezőhegyes vendége volt. Az előadó 1993-ban szólókarrierbe kezdett, emellett 2003-ban megalapította a Sipos F. és a Hycomat Conbi (sic!) nevű formációt, mellyel saját dalaikon kívül, a ’80-as évek rock előadói számaival járják az országot, persze kizárólag csak meghívásos alapon.

„Mikor a tenger végre lecsendesedett, fölengedtek bennünket a fedélzetre. Legalább levegőhöz jutottunk. Iszonyúan szomjasak voltunk. A hajón ugyan volt egy desztilláló készülék, de az csak annyit tudott desztillálni, ami a huszonöt fős legénységnek volt elég, nem pedig hatszáz embernek.”

Ha bárhol az országban szóba kerül a bikini, az izgalmas női ruhadarabot követően, alighanem D. Nagy Lajos neve hangzik el. Ez nem is meglepő, hiszen a remek énekes több mint két évtizede a Bikini együttes frontembere. A zenész Tiszalökön született, de négyéves korában Budapestre költöztek. A fővárosi évek alatt sem maradt hűtlen szülővárosához, hiszen a nyarakat rendszeresen gyermekkori évei helyszínén tölti. Az együttessel évről évre készíti lemezeit, járja az országot, több ízben külföldre is eljutott. A zenei sikerek mellett boldog házasságban él. Három gyermek édesapjaként béke, harmónia és nyugalom veszi körül, ami feltétel nélküli boldogságot jelent számára. A zenésszel a júliusi hagyományos címerhullató buli előtt beszélgettünk.

„Focşani-ban borzasztó rossz volt. Rengeteg ember, poloska, tetű millió számra, a vízellátás kimondhatatlanul rossz. Mindig ezrivel álltunk sorba reggeliért, vécézési lehetőségért, vízért. Mindig, mindenhol, ezrivel álltunk. Mondanom sem kell, hogy kiütött a has- és fejtífusz.”

Nevezzük X-nek vagy Y-nak. Neve talán annyira nem is érdekes. Egyike azon hadifoglyoknak, akik több százezer társukkal élték át (tegyük hozzá, ha túlélték) a II. világháború közben, illetve befejezése után, a győztes csapatok által fogságba ejtett ember modern Golgotáját. Nincs benne indulat, megbékélt sorsával. „Köztük is voltak rendes emberek” – mondja. Egyszerűen csak a valóságot kívánja elmesélni, hogy emlékeztessen a magyar történelem eme zivataros időszakára.

Kezdjük mindjárt a végén. Talán csak Rákóczit, Kossuthot és Jókait kísérték annyian az utolsó útjára, mint őt 1926. január 26-án, szerda délután. Egy egész nemzet gyászolta, s nem véletlenül. Senki sem tett ugyanis annyit Budapest elmagyarosításáért, mint ő. A „nemzet csalogánya”, aki 1850. szeptember 8-án Rimaszombatban látta meg a napvilágot. Blaha Lujzára Csomor Csilla emlékezett a mezőhegyesi Nonius Pódiumon, s a majdnem egyszemélyes zenés játékban, megelevenedett hetvenhat év csaknem minden sikere, bánata.

Mikor a nap pázsitnak tetszeleg,

palacklombú fákat madárdal köszönt,

mikor a zivatar ürgéket kiönt,

játszi fények villóznak egeken